1. Az 1989-es születésű Elizabeth Olsen lényegében rögtön belecsöppent a filmes világba ikernővérei, Mary-Kate és Ashley révén, akik az 1987-ben induló Bír-lak (Full House) című sorozattól kezdve folyamatosan rivaldafényben voltak. Lizzie (a legtöbben így szólítják) a bátyjával együtt gyakran a nővérei forgatásain lógott, és időnként be is került a filmbe, például a '94-es Vadnyugati galibá-ban is kapott egy apró szerepet. Kicsit később elkezdett meghallgatásokra járni, sikertelenül pályázott például Carmen Cortez szerepére a Kémkölykök-ben, de közben balettozott is, amit nem lehetett időben összeegyeztetni a színészkedéssel. Akkor még a balettot választotta.

2. Tizenhat éves korában visszatért a színészkedéshez: beiratkozott a David Mamet és William H. Macy alapította Atlantic Theater Company drámakurzusára. Ez kisebb színházi szerepekhez vezetett, azok pedig ahhoz, hogy lett egy ügynöke, aki segített beindítani a filmes karrierjét. Bár nem a Martha Marcy May Marlene-t (kritikánk) forgatta le először, ezt a filmjét mutatták be legelőbb, és a tavalyi Sundance-en rögtön kikiáltották a legizgalmasabb új színésznőnek. A hirtelen ráirányult figyelmet abszolút meg is érdemelte azzal az árnyalt játékkal, amivel a szektába csöppenő, majd onnan az igazi életbe visszatérni próbáló, kétségekkel teli főhősnőt alakította. Ahogyan a filmről beszél, abból kitűnik, hogy nem pályázik könnyű babérokra, hanem tényleg az izgalmas szerepek érdeklik. Egy interjúban például kiemelte, hogy az tetszett neki legjobban a forgatókönyvben, hogy "nem csak a figura küszködésének pillanatait mutatja be, amikor együtt lehet vele érezni, hanem rávilágít a sötét oldalára is".

Elizabeth Olsen a Martha Marcy May Marlene-ban

3. A korábban készült két filmje egy horror és egy kis limonádé. Utóbbi Bruce Beresford Peace, Love & Misunderstanding-je, aminek egyelőre nincs amerikai forgalmazója, de amilyen tempóban nő Lizzie ázsiója, hamarosan biztos bevállalja valaki. Különösen, mivel - ha hihetünk a torontói filmfesztiválos premiert követő kritikáknak - egy ártalmatlan vígjátékról van szó, amiben Lizze, az anyját alakító Catherine Keener és a nagyanyját játszó Jane Fonda képviselik egy család nőtagjainak három, különböző elvek szerint élő generációját. Ami a horrort illeti, a tavalyi Sundance-en bemutatott Silent House egy 2010-es uruguayi film remake-je, és az USA-ban márciusban kerül majd a mozikba. Érdekessége, hogy a másfélórás filmet egyetlen snittben vették fel, viszont az előzetest elnézve az a sejtésünk, hogy Lizzie ma már nem vállalná el ennek a klisésen ijesztgetős filmnek a főszerepét.

4. Úgy tűnik, nemcsak a tavalyi Sundance szólt Lizzie-ről, hanem a január 19-én kezdődő idei is róla fog, ahol megint két filmmel vesz részt. Az egyik a Red Lights című thriller az Élve eltemetve rendezőjétől, ahol csak asszisztálni fog a médiumot alakító Robert De Nirónak, és az őt leleplezni próbáló Sigourney Weavernek, egyelőre nem tisztázott szerepben. A másik lényegesen könnyedebbnek tűnik: az Így jártam anyátokkal Tedjeként ismert Josh Radnor Liberal Arts című második rendezésében egy egyetemista lányt alakít, aki elbűvöli a harmincas, kiégett főhőst játszó Radnort.

Elizabeth Olsen és Josh Radnor a Liberal Arts című filmben

5. Következő, tavasszal forgó projektjével megint szimpatikusan kockáztat: az elsőfilmes John Krokidas Kill Your Darlings című filmjében szerepel, abban, amit Daniel Radcliffe is elvállalt, hogy a segítségével lépjen túl Harry Potteren. A beatgenerációról szóló filmben Radcliffe lesz Allen Ginsberg költő, Jack Huston (a Boardwalk Empire sérült arcú bérgyilkosa) lesz Jack Kerouac, Lizzie pedig Kerouac első feleségét, Edie Parkert játssza. A sztori egy gyilkosság körül bonyolódik: Lucien Carr (ő ismertette össze Kerouacot, Ginsberget és Burroughs-t) valószínűleg önvédelemből megölte fiatal szeretőjét/zaklatóját, az ügyben Kerouac is érintetté vált, és letartóztatták. Parker és Kerouac részben azért házasodtak össze, hogy Parker kifizethesse az író szabadon bocsátásához szükséges óvadékot. Alig várjuk, hogy Lizzie-t 40-es évekbeli, bohém csajként lássuk!