Vetítés az ananászfeldolgozóban és virágfüzérekkel ékesített mozisztárok: az [origo] riportere a hawaii Oahu szigetén megrendezett nemzetközi filmfesztiválon járt, ahol nagy a nyugi, nem jellemző a vörös szőnyeg, van polinéz blokk, és egyszer Tarr Bélát is vetítettek. Riport egy szokatlan, trópusi filmfesztiválról.

Népszerű volt a karton-Clooney

Ajánlat

• A Hawaii filmfesztivál honlapja

KORÁBBAN

• George Clooney-ra rászakadt az apaság

Keresés

Az Amerikai Egyesült Államokhoz tartozó polinéz államban harmincegy éve rendeznek filmfesztivált. A régebben még a francia táskamágus Louis Vuittonról elnevezett eseményt minden októberben Oahu szigetén tartják. Oahu nem a szigetcsoport legnagyobb tagja (az Hawaii, a szigetcsoport első, névadó szigete), de mivel a főváros, Honolulu is itt található, ez az itteni élet centruma.

A filmfesztiválnak a Honolulu ódon kínai negyedéhez közel eső Dole Cannery Stadium ad otthont, amely mozivá alakítása előtt ananászfeldolgozó üzemként működött. Néhány filmet ingyenes szabadtéri előadás formájában Waikiki híres tengerpartján vetítenek.

A fesztivál az elmúlt években nemcsak a polinéz térségben, hanem Amerikában is egyre fontosabbá vált. Idén 220 filmet mutattak be 43 különböző országból. (Az összehasonlítás kedvéért: az első fesztiválon még csak hét filmet mutattak be hat országból a hawaii egyetemi kampuszon). A rendezők azt a kettős célt tartják szem előtt, hogy a bemutatott filmek Ázsia és Polinézia sokszínűségét is reprezentálják, de egyúttal az európai fesztiválsikereket is megismertessék a közönséggel.

Így tűnhetnek fel olyan európai filmek a programban, mint a We Need to Talk About Kevin (kritikánk), a francia The Artist (kritikánk), a Dardenne fivérek legújabb munkája (Srác a biciklivel - kritikánk) vagy Kaurismaki Kikötői történet (kritikánk) című filmje. (Magyar alkotás ebben az évben nem szerepelt a fesztiválon, pedig Tarr Bélától A torinói ló éppen aktuális lett volna, már csak azért is, mert a négy évvel ezelőtti fesztiválon A londoni férfi-t is beválogatták a versenyprogramba.) Külön szekcióban szerepelnek a Hawaiin forgatott filmek, Ázsia és Polinézia különböző térségeinek alkotásai, valamint az amerikai emigráns rendezők filmjei.

A "Made in Hawaii" szekció alkotásait általános érdeklődés övezte, ami azért is érdekes, mert ezek a filmek rendszerint a szokásos esztétizáló hawaii ábrázolás ellenében készülnek. Például James Sereno Paradise Broken című alkotása honolului drogdílerek alvilágában játszódik, de a 6B című, helyi alkotók által készített szkeccsfilm is Oahunak azt az oldalát viszi vászonra, amely kevés hollywoodi filmben jelenne meg.

Ebben a környezetben zajlanak az ingyenes vetítések

Hawaiira különösen jellemző az egyes kultúrák békés együttélése, a különbözőség értékként való felfogása. Ez talán akkor tűnik fel leginkább, ha Honolulu templomait szemügyre vesszük: szinte ahány vallás a világon, annyiféle templomot találunk a fővárosban. A fesztivál arculata is ezt a nyitottságot és harmóniát adja vissza. Senki sem siet, a vetítések utáni közönségtalálkozón szinte mindenki ottmarad, az ingerültség pedig az itteni szervezők számára, úgy tűnik, ismeretlen fogalom. Önkéntesként simán beülhettünk egy-egy filmre még a műszakunk alatt is, ha éppen nem volt semmi tennivaló; amikor pedig lejárt a munkaidő, mindenki kapott egy-egy ingyenjegyet. A békés légkörnek köszönhető az is, hogy a biztonsági szolgálat jelenléte szinte szükségtelen.

A fesztivál legfőbb közönségcsalogatója közé tartozott a Hawaii Five-O tévésorozat színészeivel készített kerekasztal-beszélgetés, Alexander Payne (Kerülőutak, Schmidt története) Oscar-díjas rendező megjelenése, valamint a szintén Oscar-díjas Michael Giacchino (Lost, Super 8, A hihetetlen család) filmzeneszerző közönségtalálkozója. E meghívottak általában mindenféle biztonsági ember nélkül sétáltak be a moziba, az egyetlen dolog, ami megkülönböztette őket a többi nézőtől, az a nyakukban lógó virágfüzér, amely köztudottan a hála és vendégszeretet helyi szimbóluma. Ez a hozzáállás amúgy a fesztiválon kívül is jellemző a hawaii lakosokra. Mivel elég sok filmet forgatnak a szigeteken, a helyiek hozzá vannak szokva a színészek jelenlétéhez, így nem csinálnak különösebb felhajtást abból, ha az utca túloldalán mondjuk Cameron Diaz ebédel.

A fesztivál fő eseményének Alexander Payne új filmjének, az Utódok (The Descendants)-nak a bemutatója számított (ezzel a filmmel egy külön cikkben foglalkozunk). Ezenkívül három olyan elsőfilmes rendező munkájára lehetett felfigyelni Ohaun, akik már debütálásukkal bizonyították, hogy érdemes követni a munkásságukat a jövőben.

Említést érdemel még Maryam Keshavarz iráni rendezőnő Circumstance című filmje, amely a mai Iránban élő fiatal lányok lázadási kísérleteiről szól, valamint a Letter to Momo című japán anime, amelynek a rendezője, Okiura Hirojuki hét évig dolgozott mesterművén. A legjobb dokumentumfilm kategóriában Adam Pesce Splinters című alkotása győzött, a legjobb játékfilm kategóriában pedig Prashant Bhargava Patang című munkája. A közönségdíjat az Utódok nyerte, amely a premier hangulatát tekintve nem volt nagy meglepetés. Annak ellenére, hogy a Hawaii Nemzetközi Filmfesztivál egyelőre nem bír akkora publicitással, mint más amerikai testvérei, ám kétségtelenül különleges helyet foglal el a filmfesztiválok sorában sajátos helyszíne és hangulata miatt.