Különös élmény volt végignézni Ben Affleck Tolvajok városa (The Town) című új filmjét. A nyitó bankrablós jelenet alatt azt gondoltam, hogy egy kivételes alkotással van dolgom, az azt követő egy órában viszont klisé klisét követett, és már bedobni készültem a törülközőt, amikor a valószínűtlen fordulatok és nyálas megoldások ellenére mégis behúzott a történet. Vagy túlzás azt állítani, hogy behúzott, mindenesetre megadtam magam neki.

Rebecca Hall és Ben Affleck a Tolvajok városá-ban

Tényleg ezerszer láttuk már ezt a sztorit. A tisztaszívű bűnöző, akinek már csak egy utolsó melót kell összehozni, mielőtt végleg jó útra térne. A nő, aki egy olyan férfiba szeret bele, aki más, mint akinek mondja magát. Jelen esetben a tisztaszívű bűnözőnk (Ben Affleck) egy bankrablás alkalmával túszul ejti a nőt (Rebecca Hall), és aztán azért keresi a társaságát, hogy az nehogy köpjön a zsaruknak. Közben persze ő is beleszeret a nőbe, és a törvénytisztelő új életét is vele képzeli el.

A negyvenes évekbeli melodrámákra hajazó felálláshoz a kilencvenes évek akciófilmjeiből ismerős izgalom társul. Dicséretes, hogy Affleck akciójelenetei feszesek és követhetőek. A feszültségkeltéshez nem használ másodpercenként négy vágást, mint Michael Bay, vagy idegbeteg módra rángatózó kameramunkát, mint Paul Greengrass. Mindig tudjuk, hol vannak a figurák, kire lőnek, és miért. Azonban már kevésbé méltányolandó, hogy az utcai összecsapás egy az egyben a Szemtől szemben-ből lett átemelve.

Blake Lively és Jon Hamm a Tolvajok városá-ban

A színészi alakítások adekvátak, de frusztrálja a nézőt a gondolat, hogy egy tapasztaltabb rendező mennyivel többet tudott volna kihozni Jeremy Rennerből, Jon Hammből, vagy akár Ben Affleckből is. Csak jelezve vannak a figurák, nincsenek rendesen eljátszva. A legjobban még Blake Lively lehet büszke magára. Ő teljesen hiteles munkásosztálybeli bostoni akcentust hoz, valamint egyetlen olyan gesztusa vagy arckifejezése sincs, ami ismerős lenne a Gossip Girl nézőinek. Úgy eltűnik a szerepében, hogy gyakorlatilag felismerhetetlen.

Töröm a fejem, hogy milyen pozitívumot említhetnék még meg a Tolvajok városá-val kapcsolatban. A zenét sajnos nem, mert az émelyítő. A befejezésre már nem is emlékszem. Megvan! Jon Hamm kap egy csodás poént, amit tökéletes időzítéssel és hangsúlyozással szállít. Az tényleg nagyon vicces.