Chevrolet Lacetti SW 1.6 16V - műszaki adatok

A vizsgált tesztalany nem az a szívdöglesztő típus. Inkább a visszafogott családapák és árérzékeny vállalkozók szája íze szerint készült, mellőzve minden formai és tartalmi merészséget. Az ötajtós kivitelt megálmodó Italdesign itt már nem nyújtott segédkezet, a karosszériát a GM Daewoo bupyongi desingközpontja tervezte. Céljuknak megfelelően széles társadalmi rétegeknek imponáló, hivalkodásmentes járművet hoztak össze, mely a biztonság kedvéért projektoros első és kristályszerű hátsó lámpákat kapott, nehogy valaki azt higgye, ötéves autókat kínálnak.

Alakul...

Az utastér hasonlóképpen visszafogott és funkcionális. Az anyagminőség mindenhol kielégítő, legyen szó az ajtókárpitokról vagy a műszerfalról, csakis kitűnően megmunkált, kellemes tapintású műanyagokkal találkozhatunk. A vezetőülésen helyet foglalva kis képzelőerővel már-már Chevroletben érezhetjük magunkat. Igaz, a kezelőszervek kissé akadozva járnak, azért valami átszűrődik a GM által ígért minőségjavulásból.

Körbetekintve 25 tárolórekeszt számolhatunk össze, többek között az ajtókon, a "kardánalagúton", az ülések hátlapján és természetesen a műszerfalon. Gumibetétet egyedül a CD-lejátszó alatti fiók kapott, ami ugyan nem túl nagy, de legalább a telefonok karcmentesen utazhatnak benne. Persze, ha valami méretes tárgyat szeretnénk szállítani, hagyatkozzunk inkább a 400 literes csomagtartóra. Nem túl sok - gondolhatnánk -, hiszen kombiról van szó, ám a padló alá rejtett teljes értékű pótkerék és pakolóhelyek elegendő kiegészítésül szolgálnak.

Vám és rév

A műszaki tartalom igencsak változó képet mutat. Hála a kitűnő zajszigetelésnek és a kedvező motorkarakterisztikának, autópályás tempónál olyan csend honol az autóban, mintha ötvennel haladnánk. Így aztán teljes nyugalomban gondolkodhatunk arról, miért tűnik erőtlennek a motor, miért nem gyorsul úgy, mint ahogy azt egy 109 lóerős, 16 szelepes aggregáttól elvárnánk, és - ami a legfontosabb - miért fogyaszt több mint tíz litert városi forgalomban. Elmélkedésünk komoly csalódássá fokozódhat, ha a váltókarhoz nyúlunk. A nyolcvanas éveket idéző szerkezet rendkívül pontatlan, a váltókar akkora utakat jár be, hogy az embernek nincs kedve kapcsolgatni.

Márpedig kapcsolgatás nélkül nehezen boldogulnánk, az 1200 kg-os kocsi lendületben tartásához ugyanis nem árt a nyomatékgörbe csúcsán autózni. Mindezek ellenére a Lacettivel élményautózni is lehet. A durva kátyúkon könnyedén átsikló MacPherson felfüggesztés az autó legjobban eltalált része, a maga kategóriájában akár egyedülállónak is mondható. A hosszú tengelytáv révén gyors kanyarokban sem kell kitöréstől tartanunk, túlzott gázadásra alulkormányozottság, gázelvételre minimális, könnyen korrigálható túlkormányozottság a válasz.

Happy end

A tartalomból: Teszt: Ford Focus 2.0 TDCi Ghia, Audi A3 Sportback 2.0 TDI, Fiat Panda 1.2 4x4 Climbing, BMW X3 2.5i és X5 3.0d Menetróba: Skoda Octavia Kombi, Peugeot 607 2.7 V6 TDi Technika: Euro-NCAP törésztesztek

A Lacetti tökéletesen beleillik a Daewoo/Chevrolet/GM triumvirátus mesevilágába. Akár az aktuális hős szerepét is kioszthatnák rá, tekintettel a robusztus konstrukció ellenére igen emberbarát, 3 099 000 forintos alapárra, amely például 900 ezer forinttal kevesebb a kombi Astráénál, félmillióval a Mégane-énál és 460 ezerrel a Stilo Multiwagonénál. Ha ezt megspékeljük a megbízhatóságban jeleskedő műszaki alapokkal, a néhány kedvszegő körülmény biztosan háttérbe szorul.

Kovács Zsigmond, fotó: Hilbert Péter