A Pásztor Tamás biztosította lehetőséget kihasználva, néhány napig alkalmam volt kipróbálni a Citroën legkisebb, versenyautó alapnak is szánt típusát. A Citroën Pásztor név ismerős lehet mindenki számára, hiszen korábban Herczig Norbi, idén pedig Bútorék autóján hirdette, hogy a hazai Citroën kereskedők közül a legkomolyabban hisznek a ralisport erejében és támogatják kedvenc sportunkat, büszkén hirdetve már a kereskedés bejáratában, hogy ez a márka adta az idei világbajnokot is.

Visszakanyarodva az autóra, két irányból közelíthető meg a C2 VTS. Egy tökéletes versenyautó alap, ami már az elődöknél is bizonyított, valamint egy kis autó, amivel nem vall szégyent kedvesünk a bevásárlóközpontok parkolóhely-vadászatainál, és nyugodt szívvel beülhetnek azok is, akiknek az utcai gyorsulási harcok győzelmei növelik a önnön megelégedettségi rátájukat.

Versenyre születve

A Citroën Saxo Super1600 sikerei után nem volt kérdés, hogy az új kisautó, a C2 is szeretné folytatni ezt az utat. Az autóhoz mindent lehet rendelni, ami alkalmassá teszi a versenyzésre. Az alapban 125 lóerős motort 4000 euró alatti áron lehet 180 lóerőssé tenni, vásárolható hozzá N2 szett külön murvára és külön aszfaltra 15000 euró körüli áron, amiben minden benne van, amivel a kis C2 csoportjában nyerő autóvá tud válni. És ha valakinek ennél erősebb versenyautóra van szüksége, és nem a széria kategóriát szeretné választani, de a Super 1600 már drágának tűnik, akkor természetesen "sima" A6 csomag is rendelhető.

Utcai harcos

Az autó jelen állapotában az utcai változattól a gyári négy leömlő és a direkt szűrő segítségével az eredeti 125 helyett 147 lóerőssé vált. A maximális nyomatékot 3750 fordulaton adja le, tapasztalatok szerint 4000 fölött érzi igazán jól magát a nem hangos, de azért szép hangú bárányka.

Az autó nem sokkal több, mint 1000 kilogramm (1045), a 16 szelepes motor 202 kilométeres végsebesség elérésére teszi képessé, amihez rendes fék tartozik, a négy tárcsafékből az elsők belső hűtésűek.

A fékhatás több mint meggyőző. Magának a fékerőnek az adagolása első pillanatban kicsit meglepett, mint később kiderült, olyan citroënesen nyúlós a fék. Nem lineárisan szabályozható, hanem az első tartományban fog, aztán ha lejjebb nyomjuk a fékpedált, akkor nagyon komolyan végrehajtja az utasítást. Ez teljesen megszokható, két-három fékezés után már észre sem vesszük. Viszont azt igen, hogy alumínium pedálokon taposunk.

Alumínium a váltókar is, ami viszonylag nagy úton, de pontosan és nagyon könnyen jár. Öt sebesség jutott, ami kellő számú kapcsolgatás mellett elégséges a városban ahhoz, hogy kiautózzuk az 1.6-os motor adta lehetőségeket. Szereti, ha pörgetjük a motort, amiért cserébe valóban minden helyzetből gyorsan eltávozhatunk...

Hogy ne menjünk túl gyorsan, arra egy hang figyelmeztet, ha az előre beprogramozott értéket túllépjük. Természetesen ezt a hangot csak akkor halljuk, ha bekapcsoljuk ezt a szolgáltatást, mert félő, hogy ha túl alacsonyra állítjuk ezt az értéket, akkor mindig jelezni fog, mert szinte nem lehet és nem illik ezzel az autóval lassan menni.

A futómű hangolása szenzációs! Igazi gokartozás jut a pilótának, a kanyarsebesség kipróbálása előtt szükséges a kellő követési távolság betartása, majdnem biztos, hogy az előttünk lévőt pillanatok alatt utolérjük...