Az osztrák Wörthi-tó, valamint a környékbeli hegyek már önmagukban is festői szépségű helynek számítanak, ám amikor az ősz beköszöntével az erdő lombkoronája a zöld, a sárga és a bordó ezernyi árnyalatában játszik, még inkább lenyűgöző e táj. Egy olyan remekbe szabott autóval pedig, mint az új Porsche Boxster, maradandó élményt jelent a természetjárás.

Nem tévedés, nyolc esztendővel és 140 ezer eladott példánnyal a bemutatkozás után ez már valóban a kétüléses, nyitott sportkocsi második nemzedéke! Annak ellenére, hogy az alkatrészek nyolcvan százaléka új, a változás legfeljebb a márka szakavatott rajongóinak szembeötlő. Tudniillik a formatervet illetően a Porsche ugyanazt az elvet követi a Boxsternél, mint a négy évtizedes múltra visszatekintő legendás 911-es esetében: fokozatos evolúció, nem pedig revolúció. Ennek megfelelően elöl letisztultabb a fényszórók rajzolata, az áttervezett orrkötényt pedig merész levegőbeömlő nyílások tagolják - utóbbiak tökéletes egységet alkotnak a felettük húzódó ködfénylámpákkal. Így a Boxster kiállása egyrészt energikusabb és lendületesebb a korábbinál, másrészt jobban hasonlít az aktuális 911-esre.

Oldalt a markolós kilincsek, a sportosabb formázású tükrök, valamint a Carrera GT szupersportkocsi által inspirált légzőnyílás, míg hátul a valamelyest szögletesebb lámpák, a módosított lökhárító és az áttervezett légterelő szárny az újdonság ismertetőjegye. Az izmosabb Boxster S változatot nem csupán a felirat különbözteti meg az alapmodelltől: a középen kivezetett kipufogó dupla csöve, a nagyobb keréktárcsák, továbbá elöl, a rendszámtábla alatt kivágott orrlyuk is a nagyobb teljesítményre utal.

Konditerem

Ha már a lóerőknél tartunk, tegyünk említést a hátsó tengely előtt, a roadster közepén elhelyezett motorokról! A szívó- és kipufogórendszer módosításának köszönhetően egyaránt megnőtt a hathengeres boxerek teljesítménye és nyomatéka. Számszerűsítve a dolgot, a Boxster 2,7 literes egysége 12, a Boxster S 3,2-es motorja pedig kereken húsz lóerőt szedett magára, s így 240, illetve 280 LE-t szabadítanak a hátsó kerekekre. Előbbi esetben ezt továbbfejlesztett öt-, míg utóbbinál vadonatúj hatfokozatú sebességváltó közbeiktatásával teszik, de felár ellenében mindkettőhöz választható a kormányról is vezérelhető ötsebességes Tiptronic S automata. Tapasztalatom szerint a kézi kapcsolású erőátviteli szerkezetek karja pontosan megvezetett és kellően rövid utakat jár be a kulisszában. A Tiptronic sem rossz, szinte olvas a vezető gondolataiban, és mindig a megfelelő időben, viszonylag lágyan kapcsolgat, de manuális üzemmódban - sportkocsihoz méltatlan módon - magától elkapcsol a leszabályozás előtt, a bal lábas fékezéstől pedig kissé megzavarodik, egy ideig nem reagál a gázadásra. Már a Boxster is agilis, virgonc járgány, de természetesen az S kivitel az igazi mókamester! Szenvedélyesen gyorsul: álló helyzetből 20,2 másodperc alatt sprintel 200-ra!

A VarioCam változó szelepvezérlésű motorokról ugyanakkor egyaránt elmondható, hogy 4000-es fordulat felett kapnak észbe, innentől egészen a piros mezőig teljes erőbedobással húznak. Meg aztán ekkor eresztik csak ki igazán öblös hangjukat, amitől szerintem a környéken legelésző szelíd jószágok is megvadultak. Ezzel együtt a gyorsulási érzet nem sokat változott, hiszen a 0,2 másodperces javulás emberi érzékszervekkel szinte felfoghatatlan. Az átdolgozott futómű fokozott képességei viszont nagyon is "kézzelfoghatók". A merevebb karosszéria, a szélesebb nyomtáv és az eggyel nagyobb colméretű könnyűfém felnik (a Boxsterhez 17, a Boxster S-hez 18 colos jár alapáron) extra tapadást biztosítanak a sportkocsinak. Persze, a próbaautókat 19 colos opciós keréktárcsákkal szerelték fel, így még kezesebben viselkedtek a szűk, kanyargós hegyi utakon. Szemtelenül sokáig semlegesen fordul a roadster, ami először leheletfinom alulkormányozottságba megy át, majd - némi trükközéssel, vagy tovább erőltetve a dolgot - jól kézben tarthatóan megindul a fara. A precíz irányításban azért a változó rásegítésű szervokormány is komoly szerepet vállal.