Kegyetlen az élet: az ember fiatal korában elkövet valami meggondolatlanságot, és aztán hiába változik meg, halmoz sikert sikerre, minduntalan felhánytorgatják neki éretlen ballépését. Pedig az A-osztály csak profitált a jávorszarvassal való ominózus találkozásból, hiszen a gyár akkortájt a még ritkaságszámba menő menetstabilizáló elektronikával zabolázta meg vélt nyughatatlanságát. A történelem végül igazolta a Mercedest, hiszen a hét év alatt eladott bő egymillió autó szép eredmény egy voltaképpen besorolhatatlan, kategóriákon felüli modelltől.

Ráadásul az A-osztály annak az akkor még ultrakonzervatív Mercedesnek volt a terméke, amelyre az elöregedő vevőkör és a jól bevált műszaki megoldásokhoz való merev ragaszkodás volt a jellemző. Az első A-osztállyal a Mercedes teljesen új vizekre evezett (kompakt méret, ötajtós karosszéria, szendvics-szerkezetű padló, elsőkerékhajtás, keresztben beépített motorok), s a most piacra dobott második generáción érezni igazán, hogy hamar és alaposan megtanulták a leckét.

Testépítés

Az új A-osztály esetében alkalmazott mintegy kétszáz újítás egy része természetesen a felfüggesztéshez kötődik - a múlt évezredben végrehajtott jávorszarvas teszten tapasztalt váratlan fiaskó nem ismétlődhet meg. Ilyen a parabolikus hátsó futómű, amely csekély oldaldőlést és pontos ívmenetet ígér, vagy a változó ellenállású lengéscsillapító. A történet persze nem itt, hanem a formatervnél kezdődik. Az alapvetően változatlan sziluettű autó erőteljesebb hűtőmaszkot, határozottabb vonalakat és átrajzolt lámpatesteket kapott.

Az új A kifejezetten szemrevaló kocsi, lendületes, divatos vonalvezetéssel. A továbbra is szendvics-szerkezetű padlóra épülő kasztni arasznyival hosszabb és 4,5 centivelszélesebb elődjénél: e gyarapodásnak köszönhető, hogy az alsó-középkategóriában a Mercedesé az egyik legtágasabb modell - talán csak a térergonómiában minden korábbi csúcsot megdöntő ötajtós Honda Civic tesz túl rajta. A növekedés tehát alaposan kitágította a belső teret: a váll- és könyöktér közel tíz centivel bővült, és a hátul utazók is harminc milliméterrel hosszabb combcsontot növeszthetnek.

Az utastér kialakítása és minősége a márka limuzinjait idézi, ami nem is csoda, hiszen a gyár szakemberei laboratóriumi emberkísérletek során passzították össze a különböző alkotóelemeket. Készítettek egy csomó különböző anyagú és alakú kapcsolót és felületet, majd arra kérték a résztvevőket, tapogassák végig mindet és szóljanak, ha valamelyik különösen megtetszett. A vizsgálat elég izzasztó lehetett, mert a Mercedes szériában manuális légkondicionálóval szereli fel az A-osztályt. Ugyanakkor gyümölcsöző is, hiszen a beltéri anyagok finomak, minőségiek, kár viszont, hogy az autó lendületes külsejéhez képest fantáziátlanra sikerült műszerfallal együtt kissé szürkék, komorak is egyben.

Lakberendezés

Nem csak az utastér, a csomagtartó is profitált a változásokból. Kapacitását jó 15 százalékkal megnövelték, a 435 liter alapban is elismerésre méltó érték. Emellett azonban az átalakíthatóságra is odafigyeltek: az ülőlapok és a támlák osztva dönthetők. Az ötajtós feláras ülésrendszere (Easy Vario Plus: 100 ezer Ft) esetében az első utasülés is ledönthető, vagy akár el is távolítható, csakúgy mint a hátsók, így öt liter híján két köbméternyi csomagot szállíthatunk. Az alapkoncepció tehát telitalálat, s a kivitelezésbe sem csúszott hiba.

A legkisebb Merci komfortos, tágas, jól felszerelt és nagyon jó minőségű autó. Ha már a komfortnál tartunk, ejtsünk szót az egyik legérezhetőbb változásról. A futómű hangolása sokkal kényelmesebb, puhább, mint az előd esetében (a gumik sem olyan "peresek", mint korábban). Ezzel együtt megingathatatlanul stabil, ha az ember kicsit bevállalósabb hangulatban van - s a forgalmi körülmények is engedik -, kifejezetten élvezetes meghajtani a Mercedest.