Soha nem vezettem még ekkora egyterűt. Ennek tudatában némi izgalommal vettem át a Grand Scénicet, amely méretével már elsőre megijesztett: hogy fogok én ezzel parkolni, egyáltalán közlekedni, gondoltam akkor, egy hét múlva meg alig tudtam megválni tőle. De erről később.

A Grand Scénic (GS) 4,49 méter hosszú, 23 centivel nyúlik túl a kistesón. Hiába az első hallásra kicsiny különbség, optikailag ez sokkal többnek látszik, a hely a hátul elrejtett plusz két ülésnek kellett. Merthogy a GS öt helyett hét személy szállítására alkalmas, még ha az alapból amúgy a padlóba süllyesztett extra székekre passzírozottaknak utazás közben nincs feltétlenül luxusérzete.

Nem tudnám megmondani, hogy a GS szép-e vagy csúnya, azt viszont igen, hogy az elődnél jobban sikerült. Érdekes, arányos forma, amelyen jártában-keltében megakad az ember szeme. Ezért persze a kasztni furcsa kettőssége is felelős, hiszen hátulról olyan, mintha árkot ástak volna rajta (sima Mégane-hátsó, kellemesen szögletes formával), míg elöl éppen a kerekebb vonalak dominálnak. Meghatározó szerepe van a két hatalmas "szemnek", amelyek barátságossá is teszik az autót.

Az erőviszonyok felmérése után rövid ismerkedés következett, a tesztelt modellbe beletuszkolt rengeteg elektromos izé miatt majdnem a kezelési útmutatót is elő kellett vennem. Aztán sikerült úrrá lennem a pánikon, és a sok-sok nyomogatás után csakhamar Scénic-szakértővé képeztem magam. Ennek dacára eleinte nem sikerült jó barátságba kerülnöm a járművel, bár gyorsan hozzátenném, ebben a felelősség kizárólag az enyém. Egyszerűen csak szokatlan volt a műszerfalra szerelt váltó, a bivalyerős fék, a legapróbb mozdulatra is reagáló szervo, kellett néhány kilométer, míg érezni kezdtem a dolgokat. Onnantól aztán szerettem is nagyon a Scénicet.

Amelynek belső tere hatalmas. De ez még hagyján, hiszen aki ekkora autót vesz, el is várja, hogy kisebb bulit lezavarhasson benne, az igazán megdöbbentő a tárolórekeszek száma. A tervezők az összes lehetséges helyre elrejtettek egyet, ülések előtt, alatt, mindenütt vannak. Nehéz feladatra vállalkozik, aki mindegyiket tele akarja pakolni, célszerű a bal első ajtó fölötti, "kapaszkodónak" álcázott (nap)szemüvegsüllyesztővel kezdeni. A kesztyűtartó óriási, fér bele cucc bőven, talán csak a télikabátot nem lehet belegyömöszölni.

Ruhatárként a két első ülés között elhelyezett, előre-hátra tologatható, redőnnyel ellátott rekeszt (hivatalosan: multifunkciós tárolórekesz könyöktámasszal) sem lehet használni, cserébe viszont annyi CD fér bele, hogy annyit már-már felelőtlenség gépjárműben tartani. Persze, rakodható bele más is, mondjuk kis apró mütyürök, amelyek előbányászását felkapcsolható fény is segíti. Ebből az élményből különben a hátsó ülésen utazók sem maradnak ki, a rekeszből számukra is el lett különítve valamicske.

A Privilege felszereltség sajátja, hogy a nők a vezető- és utasoldalon is jól érezhetik magukat. Itt is, ott is találni a napellenzőbe épített piperetükröt, amelyek használatáról sötétben sem kell lemondani: lámpát is mellékeltek hozzájuk. De ha már luxus, jár ehhez a kocsihoz minden, függönylégzsáktól kezdve esőérzékelős ablaktörlőn át állítható magasságú, gerinctámasszal ellátott vezetőülésig, nem megfeledkezve az automata kézifékről, amely a világ egyik legjobb találmánya. Ha leállítjuk a motort, automatikusan bekapcsol, ha pedig emelkedőn ácsorgunk, s unjuk a fékpedál taposását, egyetlen gombnyomással aktivizálhatjuk. A kikapcsolással aztán nem kell vesződni, automatikusan megtörténik, amint egyszerre maceráljuk a kuplungot és a gázt. A technológia persze nem teszi lehetővé a kézifékes hülyülést, de azt nem is ilyen járművel kell művelni.

Kapott a Scénic fényérzékelőt is, a lámpák azonnal felkapcsolnak, amint az elektronika szerint túlzottan besetétedik. Ehhez különben nem kell vaksötét, a folyamat alagútba hajtás esetén is végbemegy. Kikapcsolása nem lehetséges, legalábbis én nem találtam ilyen lehetőséget. A műszerfal különben full digitális, gyakorlatilag minden (fontos) információ leolvasható róla. Van egy ábra az autóról is, amely talán jelzi, ha valami baj van, ebben azonban nem vagyok biztos, hiszen egy hét alatt semmi gond nem akadt. Az biztos, hogy a rajz figyelmeztet, ha nyitva maradt valamelyik autó, az elektronika pedig sasolja, be van-e kötve a sofőr. Ha esetleg nem, agyig hasító csipogással figyelmeztet a mulasztásra.

A Scénichez különben slusszkulcs nem jár, csak egy kártya. Ha ez velünk van, mikor megközelítjük az autót, a kilincs megmarkolására már nyílnak is az ajtók, nem kell keresgélni a kulcscsomót. Távozóban csak meg kell nyomni az egyik kilincsgombot, s már be is zárt a bazár, bennem ez a módi többször is aggodalmat keltett: valahogy nem voltam biztos benne, hogy zárva is marad az autó.

Az indításhoz (ez gombnyomásra, a kuplung vagy a fék lenyomásával történik) a kártyának az utastérben kell lennie, egy hét alatt ötször vagy hatszor játszotta el a "card not detected" nevű játékot. Ekkor a "pofájába", azaz a műszerfalon elhelyezett nyíláshoz kellett dörgölnöm a kártyát, s csak utána volt hajlandó elindulni. A megoldás kétségtelenül kényelmes, bár nem feltétlenül a legbiztonságosabb: ha valaki megkaparintja a kártyát, "mindent visz", hiszen az nyitja a zárat, kikapcsolja a riasztót, és még hatástalanítja az indításvédelmet is.