A Volvo V50 formavilága a függőleges osztású hűtőmaszk kivételével a B oszlopig megegyezik az S40 limuzin masszív, mégis atletikus designjával. Az autó stílusához harmonikusan illeszkedő hátsó rész vonalai természetesen a V70 nagytestvérét mintázzák, de valamivel lágyabb, sportosabb kiadásban. Az ergonómiailag hibátlan, választékos anyagokból építkező utasteret, valamint a műszerfal és a középalagút között vízesésszerűen átívelő, hatásvadász középkonzolt az S40 kapcsán már alaposan kitárgyaltuk, most csak annyit jegyeznék meg, hogy a kombi változat sem bővelkedik jól használható rekeszekben. A vezetőt tehermentesítő, kényelmes megoldásnak bizonyult viszont az újdonságnak számító kulcs nélküli nyitás és indítás - a motor azonban nem gombnyomásra, hanem a gyújtáskapcsoló helyén található indítógomb elfordítását követően éled.

Helyrajzi szám

A V50 összességében 46 milliméterrel hosszabb a limuzinnál, a növekményt teljes egészében a csomagtér bővítésére fordították, melynek befogadóképessége alaphelyzetben 417 literes - ez legfeljebb a divatkombik mércéjével mondható tágasnak, mindenesetre 13 literrel haladja meg az új S40, illetve néggyel az előd, a V40 hasonló értékét. Mivel a rakodónyílás széles, az ajtó magasra nyílik, a küszöb pedig alacsonyan húzódik, kényelmesen tölthetjük meg a poggyászteret. Az osztottan dönthető hátsó üléstámlák segítségével még bővíthető is az igényesen kárpitozott csomagtartó (egészen 1307 literig), s ilyenkor sík raktérpadlót kapunk. Sőt, az aktív sportok szerelmesei akár szörfdeszkát is szállíthatnak az autóval, ugyanis az elülső utasoldali ülés támláját szükség esetén ugyancsak előre lehet buktatni.

Ütős párosítás

A spanyolországi menetpróbán a Volvo V50 sportkombi T5 AWD csúcsmodellje és turbódízel változata volt hadra fogható. 220 lóerős teljesítményével valódi élményautózásra termett a 2521 köbcentis, kisnyomású turbófeltöltővel lélegeztetett öthengeres egység, illetve a Haldex-kuplungos összkerék-hajtás párosa. Mindehhez precíz, viszonylag rövid úton kapcsolható sebességváltó, hatékony fékrendszer, valamint kiváló úttartást biztosító (elöl MacPherson, hátul többlengőkaros felfüggesztések) futómű asszisztál, csupán a közvetlen áttételezésű kormány adhatna több visszajelzést az útról. Nemcsak aszfalton, hanem rövid, murvás szakaszon is bizonyíthatott a Volvo négykerék-hajtása. Alapesetben a nyomaték nagy része az első kerekekhez jut, de mihelyt azok kipörögnek, a "felesleget" a hátsókhoz továbbítja a szerkezet. A nagyobb meglepetést a gázolajos változat okozta. A PSA-Ford közös fejlesztésű, kétliteres turbódízel motorja (136 LE/340 Nm) már alacsony fordulatról ragyogóan húz, lendületesen viszi az 1,4 tonnánál nehezebb autót, decens hangja és kifinomult futáskultúrája pedig szintúgy elismerésre méltó. Ezzel a motorral a V50 kényelmes utazósebessége 160-180 km/óra autópályán (a legmagasabb sebességfokozatban ekkor megközelítőleg 3000-et forog percenként a főtengely), miközben a gyári adatok szerint a kocsi átlagfogyasztása 5,7 liter/100 km. Az alapfelszereltségen kívül Kinetic, Momentum és Summum specifikációval választható Volvo V50-eshez a bevezetéskor 2435 köbcentis szívómotort kínálnak még kétféle teljesítményszinttel - a 2.4 jelzésű 140, míg a 2.4i 170 lóerős. Később bővíti a palettát az 1,8 literes benzines egység és az 1,6 literes, 110 lóerős turbódízel.

Hazai pálya

Ahogy az S40 szedán, úgy a V50 kombi is a Volvo belgiumi üzemében készül, Gentben. Utóbbiból évente 74 ezer darabot kíván értékesíteni a svéd márka Európában, a tervek szerint ebből hazánk idén 130-140 példánnyal venné ki a részét, jövőre pedig még száz darabbal szeretnének többet eladni. Az autóra már most felvesznek megrendeléseket, a nagyközönségnek azonban csak május elején mutatkozik be Magyarországon a V50. A harmadik negyedévben érkezik a 122 lóerős, 1,8 literes motorral felszerelt indulómodell (az 1,6-os kivitel bevezetése egyelőre bizonytalan), így a kombi ára 6 410 000 forinttól indul - azonos motorváltozat és felszereltség esetén a limuzinhoz viszonyítva 420 ezer forint a felár.

Tóth Zoltán Zsolt