A kupé-kabriók megjelenése kicsit olyan a vászontetős autók mezőnyének, mint a lélekharang kondulása: ha nem is fenyegeti őket a kihalás közvetlen veszélye, hiszen mindig is lesznek kitartó híveik, nagy piaci részesedést veszítenek az összecsukódó acéltetővel felszerelt típusok javára. Hiába magyarázzák, hogy a korszerű, fűthető üveg hátsó szélvédővel kiegészített háromréteges vászontető négy évszakossá teszi a kocsit, sőt még az sem igazán számít, hogy történetesen igaz ez az érvelés - az acéltető minden tekintetben jobb, punktum. Aki nem hiszi, üljön be például a Peugeot 307 CC-be.

Foglalj helyet!

A kilincs megmozdításakor azonnal lejjebb csusszan az ablak, amely alaphelyzetben jól belefeszül a gumiszegélybe - nyilván ennek is köszönhető, hogy minimális a kocsi szélzaja. Afféle kétajtóshoz illően jó nagy a nyílászáró, széles hely kell a kitárásához, de ha ez sikerült, könnyű a beszállás. Az ülés alacsonyabb a szokásosnál, de kimondottan kényelmes, magasságban is állítható, akárcsak a volán. Helyzetünkkel maradéktalanul elégedettek lehetnénk, ha a Peugeot végre elsajátítaná a lábtér jó megtervezésének mesterségét. Oroszlános márkajellegként túl alacsony ugyanis a kuplungpedál feletti burkolat, akadozik benne a cipő orra, spiccelve kell nyomni - balett-táncosok előnyben! A kormánytengely pedig túl közel került a fékpedálhoz, mindkettőt tapossa az ember, ha lassítani akar. Azt viszont meg kell hagyni, hogy látványos a lyuggatott fém pedálsor és lábtámasz.
Az, hogy elöl jól ülünk, nyitott tetővel is érvényes. Messzire benyúlik a szélvédőkeret, csekély a légörvénylés, s ha feljebb állítjuk a klímán a hőfokot, illetve ráadjuk az ülésfűtést, eléggé zord kora tavaszi időjárásban sem kell lemondanunk a friss levegő élvezetéről. Hátul persze más a helyzet, az ottani bútorzatot tekintsük alkalmi szükségmegoldásnak, illetve jól használható rakodóhelynek. Felnőttnek kínpad, de kisgyereknek sem ideális, mert a gyermekülésből előre álló lába az első támlának ütközik. Arra jó az egész, hogy hébe-korba hazavihetjük két barátunkat, de ilyenkor mind a négyen húzzuk össze magunkat. Ám ne nézzük le ezért a 307 CC-t! Van olyan csillagemblémás autó, amelyik szigorúan kétszemélyes, tehát nem ad ilyen lehetőséget (tetőszerkezete ugyanattól a beszállítótól származik, mint a Peugeot-é), viszont másfélszer ennyibe kerül. Az élet párosan a legszebb, s különösen szép ezzel a mutatós, mégis barátságos francia autóval!

Kétszintes raktár

Az alaptípushoz képest meghosszabbított, magas hátsó résznek megvan az a hátránya, hogy nagyon rossz a kilátás hátra. Tolatássegítő (80 ezer Ft) nélkül meg ne tessék venni ezt az autót! Előnye viszont, hogy meglepően nagy csomagteret rejt. Csukott tető esetén 350 liter a térfogata, ami nagy szó ebben a kategóriában. Formája téglatest alakú, jól kihasználható. Ha le akarjuk engedni a tetőt, akkor ki kell húzni a poggyásztartót vízszintesen kettéosztó rolós hálót, és csak ez alá pakolhatunk, amely műveletet némiképp megnehezíti a magas perem. Még ilyenkor is 200 liternyi űrtartalommal számolhatunk. Az apróságokat mély, hűtött kesztyűtartó, két nevetséges ajtózseb, két üléstámlazseb és a műszerfaltálca várja, de ide csak addig rakjunk valamit, amíg állunk, mert hamar kirepül belőle minden.

Bírja a gyűrődést

A lamellás acéltetős autó szilárdsági szempontból éppúgy nyitottnak számít, mint a vászontetős. Különösen kényes kérdés ezért a karosszéria merevsége. Már az első, budapesti kilométereken sejteni lehetett, hogy nincs ezzel baj, de bizonyosságra törekedve kivittem az autót a Gerecse dimbes-dombos útjaira, többek között Tardos és Bikol közé, ahol bukkanó bukkanót, kanyar kanyart követ, és a burkolat korántsem tükörsima. Nos, a CC meg sem nyikkant, semmi zörgés, csikorgás, a volán nem moccan az üléshez képest, olyan masszív a kocsi, mintha ki lenne öntve betonnal. A futóműve remek, igazi élvezet közforgalomra mérsékelt ralistílusban repeszteni vele. A motor eleven, nagyon nyomatékos, két személlyel remekül viszi az autót, akár lustálkodhatunk is a sebességváltásokkal. Örömautózás ez a javából! Árát a benzinkútnál fizetjük meg: amilyen nehéz 8,5 liter alá szorítani a fogyasztást, olyan könnyű önfeledt száguldozással túllépni a 12,5-öt.

Szem-szájnak ingere

Pofás kocsi a 307 CC, s meg lehet nézni a felszerelést is. Már alapban benne van sok minden, például ABS, ESP, automatikus klíma, sebességfüggő szervokormány és könnyűfém keréktárcsa, de a tesztkocsi bemutatta, mivel kényeztetheti el magát, aki nem sajnál kiadni bő hétmillió forintot. Ebben ugyanis volt metálfény, teljes bőrkárpit, riasztó, hatlemezes CD-tár a műszerfalban, extra könnyűfém felni, tempomat, tolatóradar, elektromosan behajtható külső tükör, esőérzékelős ablaktörlő és automatikus fényszórókapcsoló. A tetőműködtetés gyors és csendes. Kifogás igazából csupán két részletet érhet: a fehér műszerszámlapot, amely csak nagyon világosban vagy teljes sötétben olvasható le jól, különben sehogy sem, és a pillangó-ablaktörlőt, amely háromujjnyi sávot hagy piszkosan az amúgy is elég vaskos szélvédőkeret mellett. Ennyi azonban messze nem elég ahhoz, hogy lerontsa a 307 CC pozitív hatását. Ha pedig beszámítjuk a legértékesebb extrát, a szellőt és a napsütést, kimondottan elégedettek lehetünk vele.

Karlovitz Kristóf, fotó: Hilbert Péter