A 177 lóerős, hathengeres dízelről leginkább egy jó kedélyű erőművész jut az ember eszébe. Szó sincs itt fölösleges muszklimutogatásról, látványos erődemonstrációról - a közös nyomócsöves egység csendesen, de nagyon határozottan teszi a dolgát. Igaz, a közel tíz másodperces gyorsulási érték hallatán sokan elhúzzák a szájukat, de hát ők egyébként sem dízelvásárlók... Ám aki szereti a modern gázolajos turbómotorok nyugodt, magabiztos működését, az kifejezetten élvezi majd, ahogy a 3.0 CDTI erőforrás a Vectrát mozgatja.

A már 1600-as fordulatnál rendelkezésre álló 330 Nm forgatónyomaték garantálja, hogy az autó bármely sebességfokozatban engedelmesen gyorsulni kezdjen, s a motor ráadásul mindezt zavaró hang nélkül teszi, bár ezt manapság már el is várjuk ebben a kategóriában. Hidegen kerreg ugyan kicsit, melegen azonban még erőteljesebb gyorsításoknál is csak szolidan adja tudtunkra létét. Az ötfokozatú, automatikus váltómű jó partnernek bizonyul: a váltások nagyon finomak, s érezhetően kevés vész el a motor energiájából. A váltó egyetlen hibájául talán csak az róható fel, hogy hirtelen gázadásnál kicsit késlekedik, de ez a kézi üzemmóddal kiküszöbölhető - bár számos szituációban előbb mozdul a láb a gázpedálon, mint a kéz a váltón, hogy átlökje azt manuális állásba.

Előny itt

Tesztautónk felszereltsége jól passzolt a felsőkategóriás hajtáslánchoz: a világos, agyagszínű bőrülések és a kifejezetten szép fabetét-imitációk kellemes légkört teremtettek az utastérben, s ezt a benyomást csak az információs rendszer tolakodó figyelmeztető jelzései zavarták meg kissé, míg meg nem tanultuk, hogyan kell gyorsan eltüntetni őket. Az igazság kedvéért tegyük hozzá: egy tesztelőnek általában kell némi idő, míg megszokja a minden autóban eltérő tájékoztató rendszereket - ezzel a problémával az autóvásárló azonban csupán néhány évente szembesül, amikor autót vált.

Mindent összevetve nagyon kellemes autónak találtuk a hathengeres dízel-Vectrát. Már csak az a kérdés, hogy a magyar piacon mennyire lesz népszerű? A hazai autóvásárlási szokásokat ismerve talán kevéssé: a családi autót vásárlók nem a kilencmilliós kategóriában bogarásznak, a cégautók vevői pedig nem szívesen fizetik meg a dízelmotor felárát. Nekik a fogyasztás úgysem számít, így inkább erős benzinmotort rendelnek, a megmaradt keretet pedig extrákra költik, vagy magasabb kategóriájú, szerényebben motorizált modellt választanak.

Balla Márton, fotó: Hilbert Péter