Ami a külcsínt illeti, tulajdonképpen azt is mondhatnánk, hogy a Honda csupán egy wellness-központba küldte az életciklusa delelőjén járó, hetedik generációs Civicet. A korszerűbb és játékosabb rajzolatú első-hátsó lámpák, továbbá az átszabott orrkötény és hűtőmaszk (a magasabb felszereltségű modelleken ezen kívül a tükörházakba integrálták az oldalsó irányjelzőket) ugyanis elegendőnek bizonyult a ráncok elsimításához, így aztán újfent divatos színben tündököl a három éve debütált járgány.

Ruha teszi...

Ha pedig azt szeretnénk, hogy gyengébben motorizált Hondánk olyan dögös legyen, mint a 200 lóerős Type-R, akkor a Sport változat a mi autónk! Az izgalmas kialakítású lökhárítóknak, a vadabb hűtőrácsnak, a látványos küszöböknek, a duplacsövű kipufogónak és a tetőspoilernek köszönhetően ez ugyanis szinte megszólalásig hasonlít a csúcsmodellre - csak éppen eggyel kisebb, 16 colos könnyűfém keréktárcsákon és magasabb oldalfalú (205/55) abroncsokon gördül. Persze, a pilótafülke sem maradt érintetlenül! A Sport verzióban piros cérnával varrták a háromküllős bőr sportkormányt, a bőr sebességváltókart és az újratervezett, határozott oldaltartást biztosító üléseket, míg a műszerek számlapja fehér. A megújulás során leheletnyivel több krómdíszítést alkalmaztak az utastérben, friss a középkonzol "Magnum-ezüst" díszítése, valamint jobb minőségűre cserélték az üléskárpitokat is. Az ergonómiában továbbra sem találtunk kivetnivalót, s a háromajtós felépítéshez képest a helykínálat is jó. Megrovás jár viszont azért, mert az összes műanyag kemény és kopogós (csupán az vigasztalhat, hogy 97%-ban újrahasznosíthatók), a kormány csak magasságban állítható, ha pedig hátulról száll ki valaki, a jobb oldali üléstámla nem áll vissza korábbi pozíciójába.

Talajtornász

Az 1,4 literes, 90 lóerős motorral nem túl harcias járgány a Honda, a merészebb előzéseknél ajánlatos visszakapcsolni egyet-kettőt, a sportos autózáshoz pedig kimondottan gyötörni kell az erőforrást, illetve gyakran kell használni az ötfokozatú, rövid áttételezésű sebességváltót. Ami persze nem baj, hiszen a szerkezet rövid utakon és hajszálpontosan kapcsolható, ráadásul a váltókart a középkonzolra helyezték, így a kormányt csupán szemvillanásnyi ideig szükséges elengedni. A kiváló kezelhetőségnek köszönhetően a Civic Sport vezetése olyan, mintha gokartban ülne az ember. A pilóta szinte együtt él az autóval, minden rezdülését érzi, a jó fogású és elégséges visszajelzést biztosító sportkormánnyal pedig precízen fűzheti ívről ívre a Hondát. Feszesre hangolt felfüggesztéseivel a Civic úgy ragaszkodik az úthoz, mintha az élete múlna rajta. Végtelenül jóindulatú a kocsi, a legtöbb kanyarban semlegesen fordul, komoly hibát kell véteni ahhoz, hogy az alapmotorral kihozzuk a sodrából. Rövidre vehetjük a féktávokat is, hiszen a négy tárcsafék határozottan lassítja az autót, a fékerő pontosan adagolható, a blokkolásgátló és az elektronikus fékerőelosztó pedig alaptétel.

Sportdiszkont

A háromajtós Honda Civic indulóára 1,4 literes motorral 3 619 900 forint, ami alulról súrolja a vetélytársakét, csakhogy a japán autó az alapfelszereltség terén lemarad. A sportcsomagért 459 ezer forintot kérnek a Hondánál, ám a "látványelemeken" kívül a felár egyebek mellett fényezett tükörházakat (integrált irányjelzőkkel), légkondicionálót, CD-lejátszós audiorendszert négy hangszóróval, továbbá oldallégzsákokat is ellentételez. Ez pedig igazán jutányosnak mondható.
 
TZZS, fotó: Hilbert Péter