Ezt a gépkocsit olyan helyekre tervezték, ahol csak mutatóban akad aszfaltos út, s a kutya sem ellenőrzi a jármű tömegét, tengelyterhelését. Ennek megfelelően masszív a szerkezete, alaposan túlterhelhető a plató, amit például tanyasi, földutas használat esetén legálisan ki is lehet használni. Azoktól származik, akiktől a T 34-es tank és a davajgitár. Háborút lehet vele nyerni, de még többet békében. Szóval tipikusan ruszki. Mégpedig nemcsak jellegében, egészében, hanem a részletekben is. Elegendő egyetlen pillantás, hogy lássuk: nem a lakkcipő-, hanem a gumicsizmagyárból került ki. Sokak szemében éppen ez teszi vonzóvá. A GAZ munkaeszköz, strapajármű. Vevőköre nem finnyás: aki ZUK-ból, ARO-ból vagy éppenséggel IFA-ból ül át, nem volt elkényeztetve, sőt nem egyszer ellágyul: soha nem volt még ilyen finom autója! Egyébként csakugyan finomabb, mint ami az orosz piacra kerül. Az exportjárműveket Litvániában, Euro 3-as Andoria motorral (azonos a Daewoo Lublinéval), gondos kézi munkával rakják össze, így a gépkocsi európai uniós terméknek minősül. Mind a rövid- és a duplafülkésből, mind a furgonból és a 14 személyes buszból készül hátsókerék-hajtású kivitel, de nálunk a kocsik 95 százalékát 4x4-esként vásárolják, mert a hárommilliós árkategóriában ez az egyetlen terepjáró. A jelenleg 12 márkakereskedőből álló hálózatnál rövid szállítási határidővel, egyéves garanciával, felépítményezve lehet megvenni. A lehetőségek között szerepel például az aluplatós, az autómentő és a billenős kivitel.

Nem piperkőc

A gömbölyded forma megnyerő és modern, a részletek kidolgozása viszont rusztikus. Igaz, a voltmérőt is tartalmazó műszeregység elektronikus szerkezetű (a Volgáéval közös), de az egész műszerfal rendezett designja sem feledteti, hogy a fejlesztők ismerték a "nyicsevo!", azaz nem számít kifejezést. A terepváltó és a differenciálzár kapcsolórúdja izmos kart kíván, viszont a volán négy irányban állítható. A kartámasz eléggé zavaró hiányáért szövettel kárpitozott ülés, az ajtózsebek kicsinységéért a műszerfal tetején kialakított fedeles rekesz kárpótol. Két DIN-méretű hely fogadja a rádiót és a tachográfot. Klíma nem volt a járműben, ám napfénytető igen, s az extralistán központi zár, elektromos ablakemelő és riasztó is szerepel. A bal lábunknak nincs jó helye: a kerékjárat domborulata buci formájú. A dupla fülke hatszemélyes, brigádmunkára és családi furikázásra is alkalmas. Érdekessége, hogy kétajtós. A hátsó üléssorba úgy lehet bejutni, hogy a jobb első kétszemélyes ülést közép felé csúsztatjuk. Ügyes, ésszerű megoldás, sokkal olcsóbb, mint még két ajtó. A hátsó üléspad alatt szerszámkészletet lelünk, oroszos ez is (akinek volt Ladája, sejti, miről van szó): a tajga közepén meg lehet vele generálozni a járművet.

Balalajka helyett

A tesztkocsiban nem volt rádiómagnó, melyen stílszerű balalajkamuzsikát hallgathattunk volna, de maga a jármű felér egy zenekarral. A dízel, mivel erősen le van áttételezve, szól rendesen, amihez a terepváltó vinnyogása és a terepes mintázatú gumik éneke adja az aláfestést. Kilencven felett már nagyon felerősödik a hangzavar, így meg is állapodunk e tempónál, nem forszírozzuk a 115-ös végsebességet. Az sem ingerel száguldozásra, hogy eléggé indiferens az összkerék-hajtású jármű kormányozása, egyenes menetben 90 fokokat is pödörhetünk a volánon, anélkül, hogy az árokban kötnénk ki. Az úthibákon, kátyúkon viszont úgy megy át a kocsi, mintha ott sem lennének. Lehet, hogy a városháza illetékesei Gazellán járnak, azért nem veszik észre, milyen pocsékok a pesti utak? A forgalomban negatívan tűnik fel még a tükrök kis látószöge, széleken torzított képe. Szóval, ha városi, országúti közlekedésre kell autót választanom, biztosan nem a terepes GAZ lesz a befutó.

Terepkirály

Alapvetően változik meg viszont az értékelés, amint kijutunk a földutakra. Gazellánk a nevéhez illően nyargal, kirugózza a zökkenőket, csak úgy siklik felettük. Ide készült, itt van elemében! Ott kezdi jól érezni magát, ahol más kocsinak már félteni kezdjük a futóművét. Pedig ez még csak az előjáték, most jönnek a "Ruszki-dombok", az elhagyott lokátorállomás mesterséges földsáncai. Irdatlanul meredek a rézsű, de a GAZ úgy felmegy a féltonnás műterheléssel, mintha csörlő húzná. Lefelé meg szépen leballag másodikban, fék nélkül. A máskor roncsderbiknek helyet adó homokkatlanban vígan csapatja a tegnapi felhőszakadás iszapját, a hepehupákat egyszerűen lenyeli. A városban megkritizált tükör itt előnyös oldaláról mutatkozik meg: segítségével nagyon jól lehet tolatni. Közben a vízhőmérő flegmán áll a skála közepén, a motor köszöni, jól érzi magát. Annyira meggyőzően viselkedik e mostoha viszonyok között az olcsó, sokak által lenézett orosz teherautó, hogy kedvem lenne venni egy ilyet, s hirdetést feladni: luxusterepjárók kivontatását vállalom!

Karlovitz Kristóf Fotó: Hilbert Péter