A globalizációnak nemcsak árnyoldalai, hanem előnyei is vannak. Például az autóiparban gyorsabban elterjed, több márkánál is elérhetővé válik a korszerű technika, s ebből a vásárló profitálhat csak igazán. Ilyen a Fiat-csoport által fejlesztett 1,3 literes (vagy inkább 1,25-ös) turbódízel motor esete is, amelyik a Fiat Pandában, a Lancia Ypsilonban, az Opel Agila/Corsa/Combo trióban, továbbá a Suzuki Ignis/Wagon R+ párosban egyaránt szolgálatot teljesít. A kapcsolódási pont a General Motors, az amerikai vállalatbirodalom ugyanis részesedéssel bír a Fiat-konszernben és a Suzukiban egyaránt. Magyarországon viszont az a furcsa helyzet állt elő, hogy a német és a japán gyártó kínálatában hamarabb jelent meg a szupertakarékos apróság, mint magánál a "szellemi szerzőnél".

Eltérő egyéniség

Noha az Ignis és a Corsa egyaránt a kisautók szegmensének egyik legnépszerűbb alakja hazánkban, talán nem is különbözhetnének jobban egymástól. Előbbi a divatos és masszív megjelenésű szabadidő-autóktól leste el a csábítás trükkjeit, igyekszik nem titkoltan rájuk hasonlítani, újszerű és praktikus formatervét pedig egy művészekből, építészekből és műkritikusokból álló zsűri különdíjjal jutalmazta Milánóban. Hagyományos felépítése ellenére nem kevésbé vonzó jelenség az Opel. Ráadásul a rüsselsheimiek büszkesége a közelmúltban fiatalító kúrán esett át, bár ezt kívülről csupán a módosított hűtőmaszk és a - vékony koptatócsíkoktól eltekintve - teljesen fényezett lökhárítók jelzik. Ahogyan a kocsik jellege, úgy az utastér kialakítása is jelentősen eltér. A német formatervezők sallangmentes, már-már fantáziátlan vonalaihoz képest valódi felüdülést jelentenek az Ignis "csőbe húzott", fehér számlapos órái, illetve lendületes műszerfala. Ismételten az esztergomi járgánynak jár a pont a praktikusság osztályozásakor, mivel a tervezők számos ötletes és jól használható pakolórekeszt alakítottak ki belsejében. A két autó üléshelyzete alapvetően különbözik egymástól, az Ignisben a megszokottnál valamivel magasabban trónolunk, míg a Corsában alacsonyan foglalhatunk helyet. Az ideális vezetési pozíció kialakítását a Suzukinál csupán a változtatható dőlésszögű ülőlap segíti, mivel a kormány fixen rögzített, míg a Cosmo felszereltségű Opel esetében az ülés és a kormány magassága egyaránt állítható (az Essentia alapkivitelnél csak utóbbié). Amúgy egyik autó ergonómiája sem hibátlan, ugyanis az ablakemelők és a tükörállítás kezelőszerveit illett volna megvilágítani, az pedig nem túl logikus megoldás, hogy a belsőtér-világítást egyiknél a fényszóró forgókapcsolójának kihúzásával, másiknál a megnyomásával lehet bekapcsolni. A tekintélyes fejtérnek köszönhetően az Ignis tágasabbnak érződik, ám ne legyenek illúzióink, hátul itt is csupán két átlagos termetű felnőtt helyezkedhet el kényelmesen. A csomagtartót vizsgálva fordul a kocka: az Opel valamivel több poggyászt képes elnyelni, s az alacsonyabb küszöbnek köszönhetően kényelmesebben is pakolható. Csakhogy az alapmodellben a csomagtér bővítése nehézkesebb, mivel kizárólag egyben dönthető a háttámla, s mindkét oldalon található egy-egy kar, amit egyszerre szükséges meghúzni.