A 156-os Alfa a mai napig vonzó teremtés. Sőt, a formatervezőknek némi vizuális trükközéssel (gondolok itt az ajtókeretbe integrált kilincsekre) azt is sikerült elérniük, hogy a négyajtós kocsi lendületes, kupészerű vonalvezetést kapjon. Csakhogy a 156-os akkor sem léphet a vérbeli sportkupék - a legendás 1900 Super Sprint, Giulietta Sprint, Giulia Sprint GT, Alfetta GT, vagy a lassacskán kiöregedő, idén éppen tizedik évét taposó GTV - nyomába, ha történetesen megfeszül. Az imént felsorolt modellek közül nem egy Nuccio Bertone keze munkáját dicséri, így aztán kézenfekvő volt, hogy az Alfa Romeo ezúttal is a torinói designstúdiót keresse meg kérésével: alkossanak egy lenyűgöző, kétajtós sportkupét a 156-os alapjaira.

Mutatós darab

A végeredmény egyszerűen lélegzetelállító, a GT úgy duzzad az erőtől, mint Kalifornia jelenlegi kormányzója kezdő Terminátor korában. Nem csupán kisportolt azonban a kocsi, hanem kihívó módon alkalmazza a csábítás minden csínját-bínját, latinos temperamentuma érzékiséget kölcsönöz neki. A határozott élek és pengeéles vonalak mellett a frontrészt az Alfa-pajzs egy új, s talán eddigi leglátványosabb változata ruházza fel agresszív megjelenéssel. Persze, a rövid első túlnyúlás, a lendületesen ívelt tetővonal, valamint a merészen emelkedő öv- és karaktervonalak szintúgy a kocsi dinamizmusát hangsúlyozzák. A GT hátulja is egyértelmű üzenetet hordoz: vékonyra húzott, vörösen izzó lámpái "gonoszságot" sejtetnek, s az öblös lökhárító diffúzorszerű kivágásával és a vagányan méretezett, ovális kipufogóval együtt kétséget sem hagynak afelől, hogy ezzel a kocsival érdemes vigyázni!

A tartalomból: Bemutató: Ford Focus II. Menetpróba: Maserati Quattroporte Teszt: Aprilia Pegaso 650 i.e. Időszerű: Parkolási büntetések behajtása

Tovább erősödik a száguldás iránti vágyunk, amikor birtokba vesszük az Alfát. A 147-estől származó hatásvadász műszerfal önmagában is képes tűzbe hozni a pilótát, amire az izgalmas részletek, mint a hamutartó GT felirata, a szépen kidolgozott váltókulissza és a krómozott váltókar, csak rátesznek még egy lapáttal. Az ideális vezetési pozíció megtalálása gyerekjáték, az ülések formázását elnézve biztosak lehetünk benne, hogy a legélesebb fordulókban sem fogunk ide-oda csúszkálni. Helyénvalónak találtam az ergonómiát, érzésem szerint csak a kétzónás légkondicionáló apró kijelzői kerültek kissé mélyre - amikor rásüt a napfény, a levegőbefúvás irányát például nehézkes leolvasni. Praktikus oldaláról is bemutatkozik az utastér, hiszen aprópénznek, újságoknak, mindenféle pontgyűjtő kártyának, vagy az autópálya-matrica igazoló szelvényének ugyanúgy találunk helyet a GT-ben, mint az üdítőnek. Ami a helykínálatot illeti, a forgalmi engedélyben ugyan ötszemélyesként tüntetik fel a kocsit, de hátul még gyerekből sem fér el kényelmesen három. A második üléssor inkább amolyan szükségpad (a 2+2 képlet helyénvalóbb is lenne), tehát felnőtteket kizárólag "szükségállapot" esetén száműzzünk ide. A belülről gombnyomásra, vagy a kulcsról távirányítással nyitható csomagtérfedél először csak felpattan, a lemez alá nyúlva kénytelenek vagyunk rásegíteni, ami rossz időben "nyomot hagyhat" a kezünkön. Szerencsére a hátsó szélvédő is a magasba lendül, így kényelmesen pakolhatunk a kategóriához mérten kellően tágas és jó alakú csomagtartóba. A téli sportok szerelmeseinek síalagúttal kedveskedtek a tervezők, szükség esetén pedig bővíthető is a poggyásztér, hiszen a második üléssor támlája 60/40 arányban osztottan dönthető.